Élvezi az új kihívást

Leány "B" csoportunkat az egyesületünknél edzőként idén debütáló Csányiné Molcsányi Petra vette át, emellett az NBII-es Felnőtt női csapatunknál másodedzői feladatai vannak. 

Játékosként a Békéscsabai Röplabda Sportegyesületnél és az SZTE EHÖK SE-nél játszott. Tavaly sokszor találkozhattunk vele, hiszen amellett, hogy trénerünk, Csányi Roland felesége, felnőtt csapataink mérkőzéseinél is tevékenykedett jegyzőkönyv-vezetőként. Petrával beszélgettünk az új kihívásról.

– Szeptemberben kezdted az edzősködést, hogy tetszik az új szerepkör?
– Nagyon élvezem, mindig is szerettem gyerekek közegében lenni. A lányok ügyesek, de most állnak át a kispályáról a nagypályás játékra, így komoly kihívás is a munka. Lesz lehetőségük tesztelni a tudásukat, hiszen a serdülő 2-es csapatnak is adunk majd játékosokat.

– Milyen célokat tűztél ki a csapattal?
– Mivel nem ismerem annyira a bajnokságot, és a lányok is egy út elején járnak, a végcélt nem tűztük ki. Meccsről meccsre készülünk, és idő közben körvonalazódik majd, hogy mire is lehetnek képesek a pontvadászatban. Csak így lehet reális célt kitűzni számukra.

– Két városhoz van komoly kötődésed: Szegedhez és Békéscsabához. Mi döntött amellett, hogy Szegeden tervezd a jövődet?
– Békéscsabai lehetőségek is felmerültek, de szintén SZRSE-edző férjemmel, Csányi Rolanddal azért döntöttünk Szeged mellett, mert a SZRSE-család közössége nagyon vonzó volt számomra is. Fantasztikus a stáb, szakmai és emberi szempontból is nagyszerű csapat alakult ki. A legtöbb kollégámat már korábbról ismertem, a férjem miatt sokszor jártam az edzésekre, nem volt idegen a közeg. Nagyon segítőkész mindenki, így már most kijelenthetem, hogy hosszú távon tervezek a szegedi munkámmal.


Molcsányi Petra és a Leány Gyermek B csapata.

– Ha már felmerült a szülővárosod, mesélj egy kicsit a karrieredről, amely Békéscsabán kezdődött.
– Pont akkor kezdett érdekelni a röplabda, amikor újjáalakult az egyesület a városban. Centerként kezdtem, és eljutottam az utánpótlás-válogatottságig, Eb-selejtezőkön szerepeltem. Felnőttként a mi csapatunk jutott fel először az Extraligába. Ezután a Szegedi Tudományegyetemen kezdtem meg tanulmányaimat, és egy évet ki is hagytam az élsportban. Az SZTE EHÖK SE színeiben játszottam Szegeden is, az NB II-ben bajnokok lettünk, majd visszamentem egy évre Békéscsabára. 25 évesen lezártam a játékos pályafutásom, jobban érdekelt az edzősködés. A tanulmányaim még tartanak, hiszen a rekreációszervező és egészségfejlesztő szak után a munkajogra is jelentkeztem, tavasszal fogok államvizsgázni.

– A magyar válogatott liberója, Molcsányi Rita a testvéred. Milyen volt látni őt a budapesti Európa-bajnokságon?
– Felemelő érzés volt, nagyon büszke vagyok rá, hiszen kontinensviadalon kezdő játékos lett a magyar válogatottban. Ő alapvetően tehetségesebb nálam, és a posztválasztása is szerencsésebben alakult. Békéscsabán végig együtt edzettünk, és nagyon jó testvérek vagyunk, így a pályán és azon kívül is remekül megértjük egymást. A hollandok és a horvátok elleni Eb-meccseken láttam személyesen is játszani, emberileg és szakmailag is óriási élmény volt, édesapámmal szurkoltunk neki.

Szurkoljatok, Kövessétek, SZERESSÉTEK!