Több, mint játékos, több, mint masszőr

Októberben rendezték meg X. alkalommal Komlón a Spartan Race-t a szokott módon három kategóriában (sprint, super, beast). Egyesületünkből Polyák Ábel, NB I-es játékos, valamint Laczkó Mihály, a felnőtt csapatok masszőre is kipróbálta magát a versenyen. Mindketten szeretik a kihívásokat, sportteljesítményüket pedig szeretnék azzal fejleszteni, hogy különböző módokon feszegetik határaikat, kilépnek a komfortzónájukból. 

- Honnan hallottál először a Spartan Race-ről? Mi motivált, hogy részt vegyél rajta?
- L.M. : 2016-ban kezdtem járni a Spartan-ra, az egyik ismerősömtől hallottam, hogy ő kipróbálja magát egy futamon. Én nem tudtam miről van szó, de úgy éreztem, hogy ki kell próbálnom. Nehéznek tűnt, de szeretem a kihívásokat, fiatalosabbnak érzem tőle magam. Ezek után minden évben újra és újra éreztem a késztetést, hogy megint elinduljak egyre nehezebb futamokon.

-Milyen kategóriában indultál?
- L.M. :Idén a Beast kategóriában indultam, ami a három közül a leghosszabb, legnehezebb, és ezen van a legtöbb akadály is.

-Milyen eredményt értél el az utolsó futamodon?
-L.M.: 23,5 km-en 4 és fél óra alatt teljesítettem a pályát, így a középmezőnyben végeztem.

-Ajánlanád röplabdázóknak, hogy kipróbálják ezt a fajta sportot is?
- L.M.: Mindenkinek ajánlom hogy próbálja ki, írják fől a bakancslistájukra. Merjenek kilépni a komfortzónájukból, erősítsék a mentális erejüket. Kezdjenek a Sprinttel, és ha később éreznek magukban annyit, akkor menjenek a Superre.

-Honnan hallottál először a Spartan Race-ről? Mi motivált abban, hogy elindulj a versenyen?
-P.Á.: Először még gimnáziumban hallottam a Spartan versenyekről, de akkor még csak élménybeszámolók hallgatásában merült ki a témával kapcsolatos tudásom.  Idén, mikor masszázsra jártam, Misi sokat mesélt a versenyről, az akadályokról, a hangulatról, s mivel eleve is szeretem a nehéz fizikai kihívásokkal járó versenyeket, egyértelművé vált számomra hogy el kell indulnom egyen. Idén nyáron voltam először, a verseny beváltotta a hozzá fűződő reményeimet. Nagyon motiváló tud lenni, hogy rengeteg ember különböző helyekről összegyűlik, mindannyian egy cél érdekében, hogy a pályán a maximális erőbedobással, mindent beleadva végigjussunk. Jó látni a többieket is küzdeni, hasonlóan a röplabdához, a Spartan versenyeken sem adja senki fel könnyen, segítünk egymásnak, és ez elég erőt ad, hogy én is a maximumot nyújtsam. Azért szeretem a Spartant, mert futás közben megismerem a határaimat, bőven komfortzónámon kívül kerülök, és a fizikai mellett a mentális küzdelemben is sokat tudok fejlődni. Emellett óriási élmény teljesíteni, átugrani a parázzsal jelzett célvonalat sarasan a végén azzal a tudattal, hogy megcsináltam, még akkor is, ha az egész családom hülyének néz emiatt.

-Milyen kategóriákban indultál eddig? 
-P.Á.: Nyáron voltam először, Vácon egy 5 km-es Sprint versenyen, 20 akadállyal. Októberben, Komlón egy szinttel nehezebb versenyen vettem részt, ami kb 11 km hosszú volt, és 25-6 akadályt kellett teljesíteni. Ez volt a Super, ezután jönnek még nehezebb futamok (pl Beast 20-25km), amiket jövőre tervezek teljesíteni, minél jobb eredménnyel. 

-Mi volt a legnehezebb számodra a versenyben?
-P.Á.: A legnagyobb kihívást számomra a hegyen felfelé való futás jelenti. Nagyon kimerítő, nem nagyon bírom szusszal a hosszú, meredek emelkedőket, de mivel jó eredményre hajtottam, muszáj volt megerőltetni magam. Az akadályok teljesítését a folyamatos edzés, és röplabda előtti sportjaim miatt szinte hiba nélkül végre szoktam hajtani, a 10, vagy több km-es hegyes vidéken való futásra viszont az Alföldön sosem tudok igazán fölkészülni. 

-Mit tanított számodra a verseny?
-P.Á.: Az ilyen terepakadály versenyeket nem lehet csupán fizikális erővel végigfutni, mivel az nálam a tempó miatt legalább a felénél el szokott fogyni. A verseny egyértelműen a kitartásomat fejleszti, a mentális képességeket teszi próbára, hogy mikor más a testem már nagyon nem akar tovább haladni, mégis folytatni kell, ugyanúgy a legtöbb erőbedobással. Jól lehet hasznosítani a versenyen szerzett tapasztalatot, a határaim megismerését az edzéseken, de sokszor az egyetemen, munkában is.

Szurkoljatok, Kövessétek, SZERESSÉTEK!