Amikor össze akartuk írni, hogy összesen mennyi testvérpár játszik nálunk, még nem is gondoltuk, hogy Excel-táblázatra lesz szükség. Csak a versenycsoportokban szereplő röplabdázókról készítettünk listát, így is 23 testvérpárt jegyeztünk fel. Őket mutatjuk be új cikksorozatunkban, az első részben a Fürdök- és Pintér-testvéreket, akik nem csak egy klubhoz tartoznak, de családtagjaikkal egy csapatban is játszanak.
Hangulatos női NB II-es mérkőzéseinkről sokak számára ismerősek lehetnek a Fürdök-lányok, vagyis Nóra és Lilla. Előbbi játékosunk kilenc évvel idősebb a húgánál, és régi álma vált valóra, amikor testvére is csatlakozott a felnőtt együtteshez.
 |
– Mindig is két nagy célom volt az egyesületnél: élvonalban szerepelni és a testvéremmel együtt játszani. Utóbbi már összejött, aminek nagyon örülök – mondta Nóra, majd mesélt a kezdetekről is. – Már javában röplabdáztam, amikor a húgomnak elkezdtem tanítani a sportág alapjait, az érintéseket, a pörgetéseket. Nem kellett ezért noszogatni, hiszen édesapámmal és nagyapámmal együtt sokszor jött a meccsekre, tetszett neki a sportág, értette a játékot, és gyorsan kiderült, hogy tehetsége is van hozzá. Az otthoni gyakorlások után Lilla is eljött edzésre, és ekkor büszke voltam magamra, mert az edzők dicsérték, hogy milyen jó alapokkal érkezett az SZRSE-hez. A trénerek azóta is szokták ezt emlegetni – tette hozzá mosolyogva. |
2017-ben lettek csapattársak a felnőtteknél, és gyorsan kiderült: ahogy a magánéletben is, úgy a pályán is remekül megértik egymást.
– Megkönnyíti a dolgunkat, hogy ismerjük egymás minden mozdulatát, sokszor előnyt jelent. De ez nem csak szigorúan sportszakmailag igaz, hanem mentálisan is. Látom, hogy Lilla mikor van formában, mikor mennyire van önbizalma, és rögtön alkalmazkodom, ha ezekben változik a helyzet. Megteszek mindent, hogy a legtöbbet hozzam ki belőle, és ezt persze ő is megteszi értem. Könnyebben kritizáljuk egymást, és ezen nem is sértődünk meg, persze a dicséret is még jobban esik egy testvértől. Éppen ezért elég közvetlen stílusban beszélünk egymással két labdamenet között, amit a csapattársainkra is ráragasztottunk. Örülök, ha Lilla kezd és én a padon vagyok, így sokszor adok neki tanácsot. A köztünk lévő korkülönbség nem gond, sőt, talán miattam is van, hogy Lilla az idősebbekkel jobban megtalálja a hangot, ez pedig mindenképp hasznos – véli Nóra.
Fürdök Lilla szintén nagyon várta, hogy a testvérével játszhasson, ez is motiválta a korosztályos együtteseknél végzett munka során.
 |
– Biztos voltam benne, hogy ez meg fog valósulni, mert tudtam, hogy mennyire fontos neki a röplabda. Az élete része lett, és az is marad, ahogy biztosan nekem is, így még hosszú távon szeretnék együtt játszani a testvéremmel – kezdte a beszélgetést. – Nem véletlen, hogy ő a csapatkapitány, a társaságunk olyan tagja, akire mindenki felnéz, sugározza az energiát. Mindenben segít, és ezt próbálom viszonozni. Jobban érezzük egymás játékát, mint bárki másét. Nekem is nagy álmom, hogy együtt lépjünk pályára NB I-es mérkőzéseken! – árulta el Lilla, aki remek kiegészítő sportágat talált, hiszen a mérkőzések nélküli időszakban versenyszerűen lovagol. |
A Pintér-fiúk a gyerek csapatban szoktak együtt játszani, Barnabás és Gergely pedig szintén kiválóan megérti egymást a pályán.
 |
– Jó együtt játszani, és nem is kell olyan sokat beszélnünk ilyenkor, a testbeszéd is elég – fogalmazott Barnabás, aki korábban az Arany János Általános Iskolában röplabdázott, de a versenyzési lehetőség miatt átjött az SZRSE-hez. A korkülönbség és a korosztályos váltások miatt úgy jön ki, hogy minden második évben lehetnek csapattársak a Pintér-testvérek. – Ezt az időszakot nagyon szeretjük, ráadásul most otthonra kaptunk egy hálót a kertbe, így rengeteget tudunk egymással játszani, sokszor a szüleink is csatlakoznak. Így még jobban számítunk egymás mozdulataira, ezért is nagyon várjuk, hogy végre újra legyenek mérkőzéseink – hangsúlyozta Barnabás. |
Pintér Gergely természetesen testvére hatására kezdett el röplabdázni, és rögtön megtetszett neki a sportág.
 |
– Mi meccs közben többet kommunikálunk egymással, mint mások, a játék minden pillanatát élvezzük, így biztosan szuper lenne később a felnőtteknél együtt játszani. Az NB I-es meccseken mindketten szoktunk labdaszedők lenni, előttünk van a motiváció. Ehhez fejlődnünk kell, de ebben segítünk egymásnak, dicséretet és kritikát is mondunk, ha kell– nyilatkozta Gergely. |
Szurkoljatok, Kövessétek, SZERESSÉTEK!
