A szegedvolley.com most Tátrai Sándort kérdezte.
Több éves békéscsabai edzősködést követően hogyan kerültél kapcsolatba a Szegedi Röplabda SE-vel?
Dávid Tibor, az egyesület ügyvezetője keresett meg idén júniusban. Akkor még bizonytalan volt, hogy a szeptembert Békéscsabán vagy Szegeden kezdem. Augusztusban beszéltünk újra, amikor biztossá vált, hogy Szegedre költözök. Rögtön az első személyes beszélgetésen mindenben megegyeztünk. Tibi egy rendkívül szimpatikus egyesületet mutatott be nekem, így nem volt kérdés számomra, hogy részt szeretnék venni a munkában én is.
Szegediként Békéscsabáról követted az SZRSE leány utánpótlás nevelését és csapatainak eredményét?
Különböző utánpótlás versenyeken gyakran láttam a szegedi csapatokat játszani, és ilyenkor mindig figyelemmel kísértem a játékukat. Mivel szegedi vagyok, érdekeltek az itteni hírek, ezért minden szegedi röpis cikket és hírt elolvastam, ami eljutott hozzám. A harmadik forrásom a sok szegedi röpis ismerősöm (edzők, játékosok), akiktől mindig kaptam információkat a helyi történésekről.
Az eddigi edzések alapján mi a véleményed a lányokról?
Nagyon jó fej csajok alkotják a csapatomat. Eddig csak jókat tudok róluk mondani. Még nagyon az elején vagyunk a munkának, csak ismerkedek a lányokkal, ők is velem, a szabályaimmal, a stílusommal, a követelményeimmel. A lányok ügyesek, lelkesek, akarnak tanulni és fejlődni, és ezért az edzéseken meg is tesznek mindent. Szükség is van erre a hozzáállásra, mert nagyon komoly feladataink vannak ebben az évben.
Mik az első benyomásaid az egyesülettel kapcsolatosan?
Mindenki, akivel együtt dolgozok itt, szerelmes a röplabdába, ezért csinálja, ezért van itt, és ez érezhető is a klub arculatán, hozzáállásán, működésén, a légkör baráti, figyelmes, segítőkész és mindig kész kompromisszumokat kötni az ide járó gyerekek érdekében.
Mikor kerültél kapcsolatba a röplabdával?
Nagyapám egyik legjobb barátja volt Titkos Lajos bácsi. Mivel a korábban kipróbált három sportág nem jött be, ezért lementem egy röplabda edzésre a Lila suliba, hátha ez a sport lesz az igazi. Így lett. Most már nem tudom elképzelni az életemet röplabda nélkül.
Melyik csapatokban játszottál és a röplabda mellett próbálkoztál e más sportággal?
A Medikémia Szeged utánpótlás csapataiban játszottam mini korosztálytól egészen a junior csapatig. Rendszeresen részt vettünk az ország röpis versenyein, minden országos döntőben ott voltunk. Volt olyan év, amikor három korosztály csapataiban is játszottam, s jutottunk be a döntőbe. A felnőtt csapatban nem volt lehetőségem játszani, mert 17-18 évesen, különböző okok miatt abbahagytam a versenyszerű röplabdát. Ez után amatőr versenyeken játszottam egy sarkadi csapattal, nyaranta pedig rendszeres résztvevője voltam a regionális strandröplabda versenyeknek. Fontos része ez a két versenysorozat az életemnek, mert nagyon jó barátokat és ismerősöket szereztem a fordulókon, valamint rengeteg élménnyel lettem gazdagabb.
Ezzel párhuzamosan a teke sportot űztem versenyszerűen, ahol a világ legjobb játékosaival játszhattam egy csapatban, és nemzetközi tapasztalatokra is szert tettem. Több magyar bajnoki címet, valamint bajnokok ligája, világ kupa és világranglista versenyeken dobogós helyet értem el.
Eddig milyen csapatokat edzettél?
Békéscsabán eltöltött nyolc évem alatt találkoztam minden korosztállyal. Edzettem a legkisebbektől kezdve a legnagyobbakig minden korú lányt. A legtöbbet előkészítősökkel (ált. isk. 2-3. osztályosok), gyerek és serdülő csapatokkal foglalkoztam, az utolsó három évben pedig a felnőtt csapatnál dolgoztam Kormos Mihály szakmai igazgató segítőjeként. Tavaly magyar bajnoki címet szereztünk békéscsabai csapatként először.
Kikre emlékszel edzőid vagy a sportág edzői közül?
Három edzőt szeretnék megemlíteni. Titkos Lajos bácsi, aki nem csak megszerettette velem a röplabdát, hanem hihetetlen magas szintű technikai képzést is adott nekünk mini korosztályban a pályafutásunk elején. Kormos Mihály, akit példaképemnek tartok, mint röplabda edző. Nagyon sokat tanultam tőle szakmailag, és kaptam tőle barátként. Ez úton is szeretném megköszönni ezt neki! Végül egy érdekesség: amikor olyan idős voltam, mint most a lányaim (kb. 13-14 éves), Varga Tamás volt az edzőm, most pedig együtt dolgozunk, edzősködünk a klubnál.
Kapcsolódó tartalmak
- Képgaléria2014. szeptember 11., csütörtök